Somatochlora flavomaculata

Somatochlora flavomaculata (VANDER LINDEN, 1825) Sárgafoltos szitakötő

Elterjedése:

Nyugat-szibiriai, az Epithecához hasonló földrajzi elterjedést mutat a faj, valamivel kiterjedtebb Nyugat felé. A déli szegélyen ritkább. Hazai előfordulási adatai elég szórványosak és nem rajzolnak ki határozott területi eloszlást.

Ökológia, lárvális élőhely, fenológia, imágó élőhelye:

A gyér országos adatsorból kiindulva nehéz jól körülhatárolni a faj jellemzőit. Ismereteink szerint kétféle élőhelyen található meg, egyrészt kisebb lápokon, sekély, vízi növényzettel dúsan benőtt és beárnyékolt állóvizekben, másrészt pedig lassan áramló, sekély, gazdagon benövényesedett partú kisvízfolyásokban. Az adultakra jellemző volt egykor a Corduliidáknál tapasztalható csoportos táplálkozási repülés, ami népes állományokat sejtetett. Valaha a Balaton környékén helyenként nagy egyedszámban fordult elő. Manapság 4-5 példány egy helyen már jelentős denzitásnak számít. Júniusban, szinkronizáltan kel ki.

Veszélyeztető tényezők:

Mivel mai élőhelyei javarész kisvizek, legfontosabb veszélyeztető tényezőnek a kisvizek kiapadását, völgyek lecsapolását kell tekintenünk, a talajvíz szintjének általános süllyedése mellett, ami a kisvizek időszakos kiszáradásának valószínűségét növeli. Valószínűleg érzékeny lehet a vízszennyezésekkel szemben is.

Populációs trendek:

A néhány évtizede nálunk még elég elterjedt fajnak helyenként igen népes populációi voltak. Visszaszorulása - leglábbis a Dunántúlon - kézzelfogható, különösebb fluktuációktól mentes, egyértelmű.

Terepi megfigyelés módjai, adatgyűjtés:

Terepen nem könnyű a repülő imágók elkülönítése a sokkal gyakoribb Somatochlora metallicatól, csak a potroh oldalán lévő sárga (idősebb korban besötétedő) foltok nyújtanak támpontot. A biztos határozáshoz többnyire kézben kell tartani az adott példányt. A lárvák és exuviumok a S. metallicától az utolsó előtti potrohszelvény hosszabb oldalsó tüskéje segítségével elkülöníthetők. Sekély, lápos vizekben és kisebb vízfolyásokban, főként, ha imágók előfordulása alapján feltételezzük a tenyészését, érdemes lárvagyűjtéssel próbálkozni, egyébként ritkán kerül a gyűjtött anyagokba a lárvabőr és a lárva.

Szerző: dr. Ambrus András