Libellula fulva

Libellula fulva MÜLLER, 1764 Mocsári szitakötő

Elterjedése:

Pontomediterrán, Közép-Európa és a Balkán területén fordul elő. Nálunk országszerte előfordul, de meglehetősen szórványos és többnyire nem túl nagy az egyedszáma.

Ökológia, lárvális élőhely, fenológia, imágó élőhelye:

Kedvelt élőhelyei hűvös, lápos, mocsaras állóvizek, lassan áramló kisvízfolyások, tőzeges csatornák, átöblítődő víztestek. Fejlődése két éves, szinkronizáltan, májusban kel ki.

Veszélyeztető tényezők:

Kisvízfolyások szabályozása, kotrása, vízállások lecsapolása, szennyezés, eutrofizáció.

Populációs trendek: -

Terepi megfigyelés módjai, adatgyűjtés:

A faj eléggé feltűnő, a hímek élénk, hamvaskék bevonatú potrohukkal könnyen észlelhetők. A hasonló színezetű Orthetrum cancellatumnál világosabb a hamvas bevonat, a potroh rövidebb és kicsit szélesebb. A hátsó szárny tövén a sötét folt csak közelebbről vehető észre. A rokon Libellula depressa hímjének viszont sokkal szélesebb a potroha és a szárny tövén lévő sötét folt is jobban szembe ötlik. Az idősebb L. fulva hímek potrohának hamvas színe - a párzáskor ott megkapaszkodó nőstények miatt - a közepe táján gyakran megkopik, itt látszik a szelvény fekete színe, ez sokat segít a faj fölismerésében.

Szerző: dr. Ambrus András