Cordulegaster bidentatus SÉLYS, 1843 Hegyi szitakötő

Elterjedése:

Az előző Cordulegaster fajnál jóval szélesebb körben elterjedt, azonban még így is egy igen szűk areájú faj, Közép-Európa és néhány mediterrán ország hegyvidékein él. Nálunk a Középhegység és a Kőszegi-hegység a faj fő elterjedési területe, de származnak adatok a Mecsekből is.

Ökológia, lárvális élőhely, fenológia, imágó élőhelye:

A faj élőhelye az eddigi ismeretek alapján elég jól körvonalazható. Tipikus élőhelyének a hegyvidéki, kisebb forráslápok tekinthetők, ahol a víz apróbb teknőkben áll és lassan áramlik, az alzat finom üledék, melyben számos gammarida is található. Itt fejlődnek - akár 4-5 évig is - a lárvák, és az adult állatok is ezeket a helyeket részesítik előnyben, azonban a vízfolyás mentén lejjebb is ellátogathatnak. Feltehetően a lárvák egy része nagyobb esőzések következtében lemosódhat a vízfolyás alsóbb szakaszaira is és ott is ki tud fejlődni, akár együtt az előző fajjal, tipikusnak azonban a források környékét tekinthetjük.

Veszélyeztető tényezők:

Az előző fajhoz hasonlóan, főleg a vízgyűjtőt érintő erdészeti beavatkozások, valamint az élőhelyet veszélyeztető erdészeti gépek említendők.

Populációs trendek: -

Terepi megfigyelés módjai, adatgyűjtés:

A terepi vizsgálat módszerei teljesen megegyeznek az előző fajnál leírtakkal. A lárvákat és exuviumokat a patakok forrásvidékén érdemes keresni, de esetenként lejjebb is találkozhatunk velük.

Szerző: dr. Ambrus András

�