Cordulegaster bidentata
Cordulegaster bidentatus SÉLYS, 1843 Hegyi szitakötő
Elterjedése:
Az előző Cordulegaster fajnál jóval szélesebb körben elterjedt, azonban még így is egy igen szűk areájú faj, Közép-Európa és néhány mediterrán ország hegyvidékein él. Nálunk a Középhegység és a Kőszegi-hegység a faj fő elterjedési területe, de származnak adatok a Mecsekből is.
Ökológia, lárvális élőhely, fenológia, imágó élőhelye:
A faj élőhelye az eddigi ismeretek alapján elég jól körvonalazható. Tipikus élőhelyének a hegyvidéki, kisebb forráslápok tekinthetők, ahol a víz apróbb teknőkben áll és lassan áramlik, az alzat finom üledék, melyben számos gammarida is található. Itt fejlődnek - akár 4-5 évig is - a lárvák, és az adult állatok is ezeket a helyeket részesítik előnyben, azonban a vízfolyás mentén lejjebb is ellátogathatnak. Feltehetően a lárvák egy része nagyobb esőzések következtében lemosódhat a vízfolyás alsóbb szakaszaira is és ott is ki tud fejlődni, akár együtt az előző fajjal, tipikusnak azonban a források környékét tekinthetjük.
Veszélyeztető tényezők:
Az előző fajhoz hasonlóan, főleg a vízgyűjtőt érintő erdészeti beavatkozások, valamint az élőhelyet veszélyeztető erdészeti gépek említendők.
Populációs trendek: -
Terepi megfigyelés módjai, adatgyűjtés:
A terepi vizsgálat módszerei teljesen megegyeznek az előző fajnál leírtakkal. A lárvákat és exuviumokat a patakok forrásvidékén érdemes keresni, de esetenként lejjebb is találkozhatunk velük.
Szerző: dr. Ambrus András