Anax parthenope (SÉLYS, 1839) Tavi szitakötő

Elterjedése:

Pontomediterrán, Közép-Európa dáli részén, Dél-Európában és Észak-Afrikában elterjedt faj. Hazánkban főleg a síkvidékeken található.

Ökológia, lárvális élőhely, fenológia, imágó élőhelye:

A hazai népesség feltehetően vegyes összetételű, részben helyben szaporodó, részben pedig vándorló állományból tevődik össze. Gyors lárvális fejlődésű faj, valószínűleg a tavasszal felvándorló egyedek utód nemzedéke a nyár végére már kifejlődik. Nehéz megítélni a generációk és a szinkronizáltság kérdését, valamint a lárva rendszeres hazai áttelelésének esélyét, mivel folyamatosan találhatók májustól októberig exuviumok. A faj többnyire az Anax imperatorral együtt mutatkozik, azonban sokkal inkább kedveli a sekély, jól fölmelegedő víztesteket.

Veszélyeztető tényezők: -

Populációs trendek: -

Terepi megfigyelés módjai, adatgyűjtés:

A hímek általában jól elkülöníthetők az imperatortól, mivel csak a potroh tövi felén található élénk kék színezet, a tor és a potroh többi része barnás-szürke. Ritkán akad teljesen kék potrohú példány is, a tor azonban mindig sötét színű. A szárnyak gyakran füstös színűek, a röpülés általában sokkal energikusabb az imperatorénál, egyik legjobb röpképességű hazai fajunk.

Szerző: dr. Ambrus András

�