Aeshna grandis (LINNÉ, 1758) Nagy acsa

Elterjedése:

Nyugat-szibiriai, É- és Közép-Európa nagy területein, délebbre inkább csak a hegyvidékeken él. Nálunk az Alpokalján és a Hanság-Szigetköz térségben tenyészik rendszeresen.

Ökológia, lárvális élőhely, fenológia, imágó élőhelye:

A faj kedveli a hűvös, lápi vizeket, melyek rendszeresen átöblítődnek, illetőleg lassan áramlanak. Így a Szigetköz és a Hanság csatornáiban, kisebb tavakban, holtágakban és egyes víztárazókban fejlődik ki, lárvális élete több (2?) évig tarthat. Általában júliustól kezdve - szinkronizáltan - jelenik meg és a nyár végéig találkozhatunk egyes példányokkal. Többnyire erdős területeken, erdei tisztásokon és a megfelelő szaporodási helyeken láthatjuk az adult egyedeket, a fiatalok is előszeretettel végzik táplálkozó repülésüket erdősült területeken.

Veszélyeztető tényezők:

Árnyaló állományok letermelése, áramlási viszonyok megváltozása, vízszint csökkenés, eutrofizáció

Populációs trendek: -

Terepi megfigyelés módjai, adatgyűjtés:

Jellegzetes vörösbarna szárnyerezete és hasonló színű teste minden más hazai fajtól jól elkülöníti, felismeréséhez gyakorlatilag távcső sem szükséges. Kérdéses esetben az Anaciaeschna isoscelessel összehasonlítva a hím szeme kék (A. isoscelesnek zöld), potrohán is vannak kékes foltok (A. isoscelesnek csak sárga), időben váltják egymást (júliusra az isosceles többnyire lerepül) és az isoscelesnek fekete az erezete, csak a hátsó szárny tövénél van sárga folt.

Szerző: dr. Ambrus András